Poliakoff drámája eredetileg két felvonásból áll. Felvonásonként 5-6 jelenet követi egymást, mindegyik másik helyszínen játszódik, egy autópálya mentén, az utazás közben bomlik ki a három központi szereplő Kevin, Charlotte és Nick viszonya. Közben derül ki, hogy Kevin és Charlotte egy szélsőséges eszméket hirdető szervezet friss tagjai, ez az első (közös) propaganda útjuk. Nick, a stoppos véletlenül kerül melléjük és próbálja megakadályozni, hogy a lányt hatalmukba kerítsék ezek a káros eszmék. Ám Charlotte megöl egy rendőrt, elindul lefelé a lejtőn. Kevin folyamatosan szembetegségéről beszél, megvakulása metaforikus, igazi elvakultság lesz.
Minket a történet politikai, szervezeti vonatkozása kevésbé érdekelt. Így ez a szál szimbolikussá válik előadásunkban, csakúgy, mint az utazás. Az eredeti történet szerint a 70es évek Angliájában vagyunk, de azt gondoltuk, hogy az ÚT lehet egy nő elméjében is, mint gondolatkísérlet, amiben eljátszik képzelt bűnei megvalósulásának lehetőségével. És történhet mindez persze ma is, hiszen a káros eszmék napjainkban is éppúgy lesnek ránk, mint bármikor. Az előadás 50-55 perce és a töredezett szerkezet tömör és ugyanakkor homályos fogalmazásra ad lehetőséget. A fontosabb pontok, lelkiállapotok így jobban kiemelődnek, előtérbe kerülnek. A néző képzeletére bízzuk a részleteket, úgy egészíti ki a történetet a maga számára, ahogy akarja. Éppen ezért az előadás alkalmas lehet etikai-erkölcsi viták kiindulópontjának, hiszen Charlotte dilemmáját átélni, átgondolni nekünk is tanulságos lehet.